új blog

sziasztok! kezdtem egy új blogot remélem kedvet kaptok hozzá: http://americanboy16.blogspot.hu/

befejezés

Sajnálom a blog befejeződik nincs ihletem.Késöbb folytatom egy másik bloggal de egyenlőre befejezem az irást.

2.fejezet

Szeptember 2 Kedd

Amint beléptünk az ajtón cigi füst szag ütötte meg az orromat.Láttam hogy a négy lány jön felénk  ahogy sejtettem. 
-De örülök hogy eljöttetek.- Vigyorodott ránk majd elment. A hangszoroból fülsiketítően hangos volt a zene . Az asztalon ki volt rakosgatva a sütik és az üdítők . Ekkor a zene lelasúlt és lehalkult.
 Jack megfogta a csuklóm és behúzott a táncoló tömegbe.
-Nem szeretnék táncolni, szégyellős vagyok.
-Oké akkor nem táncolunk.-Mosolygott rám.
-De ugye nem haragszol?-Kérdeztem tőle kissé ijedten.
-Nem haragszom.-Nevette el magát.
-Akkor megmutatom neked azt a helyet ahol lenni szoktam.-Nézett rám és várta a válaszom.
-oké.-Szólaltam meg. Jack megfogta a kezem és elkezdett vezetni. Egy lépcső sorral találtam szembe magam. Felmentünk a lépcsőn majd kinyitott egy ajtót. csodálatos volt a látvány a tetőn voltunk tele virágokkal és virág füzérrel  amit a hold fénye ragyogott be. Jack rám nézett majd elmosolyodott.
-Szép?-kérdezte és elnevette magát.
-Nagyon.-Válaszoltam és újra körülnéztem.
-Most nincs itt senki még mindig nem akarsz táncolni?-Nézett rám.
-Táncoljunk de figyelmeztelek nem tudok táncolni.-Nevettem el magam.Jack megfogta a kezem és egész végig lasúztunk. A tánc közben olyan érzés töltött el mintha bele szerettem volna pedig tudtam hogy nem szerethetek bele.A telefonom rezegni kezdett a zsebembe.
-sajnálom fel kell vennem.- mondtam ő pedig megértően bólintott.
-Apu volt,haza kell mennem.
-Haza kisérlek.-Mondta és elindultunk.Amikor az utcánkba fordultunk végre megtört a kínos csend.
-Tetszett a buli?-erőltetett egy mosolyt az arcára.
-Igen,nagyon köszönöm hogy rábeszéltél.-Mosolyogtam rá. A kapuban meglátunk.
-Holnap várlak a kapuban 7:00 órakor ha nem zavar.-Mosolygott rám és bucsúzásképpen nyomott 2 puszit az arcomra.
-Holnap itt leszek 7:00 re .-Mosolyogtam rá majd kinyitottam a kaput és bementem. 5 percel az után hogy bejöttem kinéztem az ablakon és láttam hogy Jack ellöki magát a kaputól és elindul a szembe lévő házba.

1.fejezet

Szeptember.2. Kedd

Reggel az édes álmomból , ahol még minden rendben volt a kedvenc zeném ébresztett. Lassan lekapcsoltam az ébresztő órám és rögtön kinyílt a szemem mikor megláttam a szememnek még új környezetet. Csiga lassúsággal kezdtem el készülődni és csak akkor gyorsítottam , amikor észrevettem, hogy a szobámban lévő óra , majdnem 7-et mutat. A kikészített ruhát magamra kaptam és a fog mosással plusz a hajammal szerencsére nem kellett bajlódnom már, csak a sminkemmel, de az is csak egy szempilla spirálból és egy szem ceruzából állt.
 Mikor végeztem felkaptam a táskát és lefelé robogtam a lépcsőn. Apa az asztalnál ült és egy újságot tartott az egyik kezében , míg a másikban egy csésze gőzölgő kávé volt.
-Jó reggelt!- köszöntem és  pillanatokon belül a táskába nyomtam az uzsonnának szánt pék sütit , majd kivettem a rekeszből egy doboz Nestea-t és azt is elraktam.
-Milyen szépek is a reggelek.- mosolyodott el apa látva a kapkodásom.
-Ne is mond.-fújtattam, majd kiekrűlve megkerestem a kulcsom és elköszönve(plusz még kértem tőle egy  "sok szerencsét "kívánást) becsuktam az ajtót, majd utána a kert kaput is.Bár nem mondhatnám, hogy túl halk voltam, így a pár méterrel előrébb járó fiatal hátizsákos srác hátrakapta a fejét és felém fordulva megállt. Minél inkább közeledtem , annál jobban észrevettem, hogy mosolyog és bár tudtam , hogy a számomra még ismeretlen szomszéd engem várt meg, mégis inkább a fejemet lehajtva mentem el mellette.
-Szia . Jack vagyok. A szomszéd. Hallottam, hogy tegnap költöztél be, szóval gondoltam bevárlak, ha már úgyis mögöttem jönnél. -kezdeményezett beszélgetést és az arcán végig barátságos mosoly ült.
-Szia.Bess.- néztem fel és egy gyors mosolyt varázsoltam az arcomra ez idő alatt pedig sikerült  az arcát alaposan az emlékébe zárnom. Bár nem mintha nehéz lenne megjegyezni, mert az egész megjelenése arra ösztönzi az embert szerintem, hogy rá figyeljen. A barna haja  oldalt kissé rövidebbre volt nyírva, bár nem annyira mint mostanában minden fiúnak. Az arca tökéletes volt , ahogy a mosolya is és ami abszolút vonzta a tekintetemet az a szikrázó sötétkék szeme.
-Tudom, hallottam már rólad.- von vállat, majd mikor az értetlen arcomat észre vette, rögtön folytatta is. -Mármint gondolom tudod, hogy az Ryannek dolgozom a lovaknál és egész héten hallottam rólad, szóval tudtam mikor jössz meg , de tegnap nem akartalak zavarni, gondolom fáradt voltál meg hasonlók. Viszont kíváncsi voltam már rád .Szóval örülök, hogy  elaludtam ma.
-Szeretsz beszélni.-nevettem fel mikor abbahagyta a  szó fosást ő pedig csak egy fél mosollyal nyugtázta az egészet. -Ami azt illeti én is késésben voltam, mert  reggelente lassú vagyok.-vontam vállat.-Na meg nem szívesen akartam bemenni, hogy új lány legyek. 
-Nem kell félned, nagyon rendesek.- nyugtatott rögtön meg.
-Remélem.-zártam le
-Nagyon félsz?-nevetett fel , minden bizonnyal azért mert látta az arcomon a rettegést.
-Őszintén szólva visszahúzódóbb vagyok és nem  igen tudok könnyen ismerkedni. -vallottam be és ismét rá néztem, hogy lássam mit szól ehhez.
-Igen , ezt észre vettem. Én akkor pont az ellentéted vagyok.
-Ezt már akkor tudtam,amikor egy teljesen vad idegen lányt bevártál és elkezdtél velem beszélgetni. illetve te beszéltél én meg helyeseltem. -húztam össze zavarodottan az utolsó mondatra a szemöldökömet.
-Szerettelek volna megismerni, jó?- nevetett fel édesen, mire nekem is el kellett mosolyognom, majd megállt az iskola előtt. A keze a zsebébe volt süllyesztve és a lábával elrúgott egy útba eső kavicsot.
-Te nem jössz?-mutattam hátra, mire nemlegesen megrázta a fejét.
-Megvárom a haveromat.-nézett az órájára.-Viszont bármi kell, keress. Jake Poulen, 11.B.
-Cserbenhagysz?- néztem rá kérdőn széles mosollyal, majd intettem neki , és magamban tisztáztam, hogy a valószínűleg egy évvel idősebb szomszédom nagyon is rendes..és helyes.
Az iskola ajtón belépve egy hatalmas csarnokot pillantottam meg. Az egyik felén a lépcső vezetett fel az emeletre, ahol a termek lehetnek, bár ha jobban megnézem a szemközti büfé mellett van egy kis folyosó ahol újabb terek nyílnak és a másik felén, pedig egy szélesebb folyosó a menzára és torna terembe vezet. Rögtön a lépcső felé mentem és a zsebemből előszedtem a papír fecnit, ahol a terem számom volt. 104.-olvastam le és segítséget kérve beléptem az új osztályomba. A terembe elég nagy hangzavar volt . Hátul a sarokban az úgymond menő fiuk ültek, amit rögtön a kinézetükről meg tudtam állapítani, majd mellettük a nevető és minden bizonnyal menő lány csapat. Elől volt aki csak a padban ült és telefonoz ott , vagy épp leckét írtak, illetőleg az adott anyagot nézték át, míg egy másik padon fiuk és lányok vegyesen beszélgettek jó kedvűen. A többség az érkezésemre felém kapta  fejét, mire kinyögtem egy bizonytalan és halk helót és a kezemmel integettem is, de felesleges volt, mert senki nem köszönt vissza , csak csinálták tovább , amit az előtt, hogy megjelentem volna. A szememet végig futtattam szabad helyet keresve és apró mosolyt nyeltem le, amikor megláttam, hogy az ablak melletti padban egy csinos kinézetű , kedves arcú lány integet nekem és mellette lévő helyre mutogat.
-Heló.-köszönt széles mosollyal. -Katerin vagyok.
-Bess.- nyújtottam kezet és leültem mellé. -Barátságos osztály?- néztem körbe, majd rá pillantottam válaszra várva. Ő egy kicsit ingatta a fejét, majd megszólalt a csilingelő hangján.
-Az inkább attól függ , hogy milyen barátaid vannak.  -mosolygott rám.
-Szóval nem igazán jók az esélyeim. -töprengtem szomorúan, majd rá pillantottam.-Te hova tartozol? Mármint kikkel szoktál lenni? -magyaráztam meg az értetlen tekintete után.
-Ja, hogy úgy.-bólintott.-Velük.-mutatott mögém, az előbb menőnek titulált lányokra. -Most a szülinapi bulimat rendezik és így nem lehetek ebben a szünetben ott, mert szigorúan meglepi.-nevetett fel, majd a csengő véget vetett a beszélgetésünknek és bejött az irodalom tanár, aki történetesen az osztály főnökünk.
-Bess Kolins ide ért már?- nézett körbe a teremben a jelentés után, mire feltettem a kezem, jelezve, hogy itt vagyok.
-Üdvözöllek, remélem hamar sikerül beilleszkedned.- mosolygott , majd a táblához fordulva elkezdte írni a tananyagot én pedig rámosolyogtam azokra akiknek csak most tűnt fel,hogy van egy új osztály társuk, de ők semmi hasonlóra nem méltattak, inkább csak összesutyorogtak és elővették a füzetet. A szünetben Egyedül maradtam, mert ahogy Katerina mondta is, csak az előző óra előtt nem lehetett a többiekkel, mostanra már ő is ott ült a lányok között. Bár a 10 perc elég lassan telt le, majd a földrajz után követtem a többieket tesire, ahol persze röplabdát játszottunk és csak engem találtak fejbe.
A lehető leggyorsabban visszaöltöztem a ruháimba,majd mentem a többi lány után, mert nem tudtam hogy hol leszünk. A második emeleten a legutolsó terem felé haladtak, amikor kiszúrtam valakit, pontosabban Jake-t a haverjai között.  Ő felém intett és bár előttem az összes lány emelte fel a kezét, majd mikor a fejével felém biccentett, amolyan mizus stílusban , rögtön hátra fordultak. Én széttártam a karomat, majd megvontam a végén a vállamat, mire odahívott.
-Sziasztok.- köszöntem a fiuk pedig kedvesebben fogadtak mint az osztályom, rögtön közéjük engedtek.
-Fogjam a táskád?- kérdezte meg rögtön az egyik srác, akinek nem emlékeztem a nevére.
-Ne kezd ki vele, jó?- nevetett fel Jake, majd barátságosan rám pillantott.
-Te meg össze ne gyere vele. Neki csak hétvégére vannak barát női. Sőt egy hétnél nem is volt hosszabb kapcsolata. -figyelmezte tett, majd megkérdezte, hogy milyen az osztályom én pedig rávágtam , hogy jó fejek, csak nehezen fogadnak be új embert.
-Én befogadlak. Sőt ha akarsz sírhatsz is a vállamon.- ajánlotta fel megint a fiú, akinek már megtudtam a nevét, Max.
-Észben tartom az ajánlatod.-bólogattam mosolyogva, majd elköszöntem és bementem a termemben, ahol ezek után egészem más helyzet fogadott.
a lányok hátra ívtak magukhoz.
-Figyi csak, tudod a szüleim ma este nem lesnek otthon és egy hatalmas bulit rendezek. Arra gondoltunk, hogy te is eljöhetnél.- csavargatta a haját a szőke lány, akit eddig midnig a középpontban láttam.
-Átgondolom.-varázsoltam az arcomra egy erőltetett mosolyt és leültem a helyemre , mert ebben az osztáyban nem igen láttak szíesen az emberek többsége, így kissé egyedül volt.a fejemben átfutottam az esti buli ötletét, de a válaszban biztos voltam. Nem hisze az ő jóhiseműségükben, hogy tényleg az én társaságom érdekelné csak őket és nem inkbb az akivel Jake beszélt.
Az óra után még túl kellett élnem egy bioszt, ami borzalmas volt , majd sikeresen fél óra sétálás után haza értem és fáradtan dőltem az ágyra. Bár a pihenésem csak 10 percig tartott , mert gondos apukám van, aki figyelmeztetett, hogy tanulnom is kelllene. Már az utolsó mondatokat írtam a füzetbe és végre pihenhttem volna , amikor egy kopogás szakított félbe. Kíváncsian felpillantottam és Jack mosolygó arcát láttam meg, amint az ajtófélfának dőlve néz rám. A kezét még mindig  a fa ajtó keretén tartotta, de csak egy rövid ideig.
-Szia.-mosolyogtam és beletúrtam a hajamba, remélve, hogy ezzel kicsit rendbe tudom hozzni.
-Hello. Te nem készülődsz?vonta fel a szemöldökét, majd mellém üllt.
-Ugyan mire?
-Hallottam, hogy meghívtak a bulira.Vagy nem így van?-kérdezte és a szeméből valódi kíváncsiság sugárzott.
-Ja, hogy arról beszélsz.-nevettem el magam , bár magam sem tudom, hogy miért.-Nem, nem igen gondoltam, hogy elmegyek. Téged is meghívtak?
-Még szép. Általában midnen bulira meghívnak és hála a barátoknak kötelező mindeggyiken megjelennem, de a legtöbbször, amelyiken nem érzem jól magam kilógok.-vonta meg a vállát. -Kár, hogy nem jösz. Szíesebben élveztem volna az egész partyt a társaságodba.-mosolyodott el szélesen.
-Majd talán legközelebb.-viszonoztam a széles mosolyát és bár egy pilanatra elgodnolkoddtam rajta, hogy milyen lenne, ha elmennék. Talán magányosan ülnék a székben egy kis pohárkával a kezemben és nézném a társaságot, mert velem senki nem akar beszélni, de az is lehet ,hogy végig Jackkel és az ő társaságával lenék és jól érezném magam.
-Naa.-húzta el a szó utolsó betűjét és látsólag kicsit meglepődött az előző válaszomon.- Nem lehetne előbbre hozzni? Tudod bemutatálak pár embernek meg ilyenek.-vakarta meg  a tarkóját és ha nem tudnám, hogy ő általánosságba egy menő srác, aki nem melékesen laza , kedves és követlen, azt hiném zavarban van.
-Hát a buli fél óra múlva kezdődik.-pillantottam fel az órára.
-Tökéletes, legalább stílusosan késünk egy kicsit. Lent megvárlak, addig én is hazaugrok, mert nem hiszem, hogy a ló szagú melós ruháért oda lennének az emberek.-mutatott magára és meg sem várva, hogy tiltakozhassak kirobogott a szobámból . Hát ebből se lesz pihenés. Ki mondta, hogy tervez előre?-gondoltam magamban halvány mosollyal és a szekrényem elé állva ruha után kezdtem kutakodni, miközben próbáltam meggyőzni magam, hogy jó ötlet lesz az egész.

Prológus

 

Szeptember.1. Hétfő


A jól megszokott szobám teles tele volt dobozokkal és még mindig csomagoltam.  El sem hiszem hogy anyuék elváltak és most el kell költöznünk, ráadásul reggel 9 órákkor  indulunk így nincs sok időm,de nem baj mert csak pár ruha van hátra és készen  vagyok. A maradék egy órában  megnéztem egy filmet a nappali kényelmes kanapéján, majd a csengőnk ismerős hangjára lettem figyelmes,de ki se kellett pillantanom , tudtam, hogy apa van itt,így csiga lassúsággal kisétáltam az ajtóhoz, ezzel is jelezve nem tetszésem , de vidáman jött be és kezdettel bepakolni velem együtt a kocsiba.Mikor végeztünk gyors búcsút vetünk a háztól és anyutól akit szerintem egy darabig nem fogok látni sajnálatos módon a távolság miatt.Az út közben  max hangon hallgattam az mp4-emet, mert semmi kedvem nem volt arról beszélni, hogy milyen jó is lesz nekünk azon  az új otthonban. Nekem nem kell új otthon! Én tökéletesen el voltam itt a barátaimmal , de persze engem nem kérdeznek meg erről. Én csak megyek és megpróbálok alkalmazkodni .
3 óra után egy pihenőnél megálltunk nyújtózkodni mivel az út hosszú volt  és beültünk egy gyors étterembe aztán vissza ültünk újabb 3 óra . ez idő alatt az eget sötét felhők kezdték elfedni és lassan az eső is szakadni kezdett, de nem bántam , sőt örültem is neki. A szememmel az esőcseppek versenyét figyeltem, amikor arra lettem figyelmes, hogy a kocsi leáll, ezért a szélvédőn kinéztem . Egy szép helyet pillantottam meg, amit még az eső képe sem tudott elrontani. Apa szavára hallgatva beszaladtam a nagy házba, ami most már az új otthonomat jelentette és megvártam, amíg becipeli a csomagjaimat. Ő már hetekkel korábban beköltözött, amint kijelentették nekem anyuval, hogy a kapcsolatuk tönkre ment , ezért a ház már berendezve állt előttem.
Kíváncsian néztem körbe, majd mikor felfedeztem a nappalit és az abból nyíló konyhát felmentem a lépcsőn és szétnéztem a folyosón is. Viszonylag hamar megtaláltam a saját szobámat, és felcipeltem a csomagjaimat. A laptoppot vettem ki elsőnek és beindítottam rajta a kedvenc zenémet, hogy lelkesítsen a pakolásba. Bár kétszer megálltam pihenőt tartani, de estére végeztem is, és elégedetten pillantottam körbe.  Bár azon meglepődtem, hogy amikor kinyitottam a szekrényt az mögött egy gardrób szoba rejlett és , hogy saját fürdőszobám is volt, de mindennek mégis örültem. Fáradtan húztam el a függgönyt , hogy megnézzem az elázott kertet, de meglepetésemre egy vizes fiút pillantottam meg nem is olyan távol, aki épp lovakat terelt befelé az istállóba.
-Nem azért, de van egy személy a kertünkbe , aki lovakat terel.- mentem le a nappaliban tévéző apához, aki boldogan nézett rám, hogy felkerestem a társaságát.
-Tudom. A lovak a miénk..itt eléggé kifizetődő a lovakkal való kereskedés és gondoltam én is bele vágok, meg eléggé megkedveltem őket. Hihetelten dolog megismerkedni egy lóval. A fiú pedig akit láttál a lovászfiú akit felbéreltem. A szomszédban lakik és Jake-nek hívják.
-Okés.-bólintottam és felálltam, de ő sóhajtott és visszahúzott maga melé.
-Beszélhetnénk?- nézett rám fáradtan. Én gondolkodva néztem rá, majd bólintottam. 
-Tudod, hogy szerettem az anyukádat, de sajnos elhidegültünk egymástól erről pedig nem tehet egyikünk sem. Te se hibáztass minket. Én szeretném, ha megint olyan jó lenne a kapcsolatunk mint régen és megint azt a vidám és elvarázsoló mosolyodat szeretném látni. Nem akarom, hogy ez miatt megromoljon a kapcsolatunk.
-Nem hibáztatlak egyikőtöket sem, csak rossz a helyzet. Három havonta láthatom, majd csak az anyukámat, a távolság és a munkája miatt. De ha ott maradok , akkor veled lesz ugyanez és egyikőtöket sem akarom elveszíteni. Az ottani barátaimról nem is beszélve-ráztam meg a fejem.
-Szerzel újakat.-simította meg a vállam, de megráztam a fejem.
-Tudod, hogy félek. Nem barátkozom könnyedén, mert nehezen engedek magamhoz közel valakit, mert naiv vagyok és túl könnyedén bízok meg bennük, de pont ez miatt és a sok csalódásnak köszönhetően túl távolságtartó lettem. -ráztam meg a vállam. Csak 16 éves vagyok és most kicsúszik a lábam alól a talaj. Elveszítem az anyukámat, a barátaimat és mindenemet , ami eddig megvolt, de persze, majd felállok, mint eddig is.-csak idő kell.- mosolyogtam rá hamiskásan és a könnyeimmel küszködve arcon pusziltam, majd egy forró teát csináltam magamnak és a bögrémmel felsétáltam a kuckómba. Alaposan bebugyulállam magam a takaróba és végignéztem az ablakból, ahogy az ismeretlen fiú belép a hátsó ajtónkon. Elképzeltem, hogy lemegyek és könnyedén összebarátkoznék vele, így már lenne egy személy akivel beszélgethetek, de mégsem tettem meg, helyette felemeltem a telefonomat és felhívtam anyát. A hangja varázsként hatott rám, de ez nem ugyanaz volt, mintha személyesen beszélnénk végül pedig felkészülve , hogy holnap teljesen új lány leszek az osztályban és környéken feküdtem le aludni, hogy kipihenhessem magam, mert mégis fontos az első benyomás , amit nem szeretnék karikás szemekkel ásítozva megtenni.