Prológus

 

Szeptember.1. Hétfő


A jól megszokott szobám teles tele volt dobozokkal és még mindig csomagoltam.  El sem hiszem hogy anyuék elváltak és most el kell költöznünk, ráadásul reggel 9 órákkor  indulunk így nincs sok időm,de nem baj mert csak pár ruha van hátra és készen  vagyok. A maradék egy órában  megnéztem egy filmet a nappali kényelmes kanapéján, majd a csengőnk ismerős hangjára lettem figyelmes,de ki se kellett pillantanom , tudtam, hogy apa van itt,így csiga lassúsággal kisétáltam az ajtóhoz, ezzel is jelezve nem tetszésem , de vidáman jött be és kezdettel bepakolni velem együtt a kocsiba.Mikor végeztünk gyors búcsút vetünk a háztól és anyutól akit szerintem egy darabig nem fogok látni sajnálatos módon a távolság miatt.Az út közben  max hangon hallgattam az mp4-emet, mert semmi kedvem nem volt arról beszélni, hogy milyen jó is lesz nekünk azon  az új otthonban. Nekem nem kell új otthon! Én tökéletesen el voltam itt a barátaimmal , de persze engem nem kérdeznek meg erről. Én csak megyek és megpróbálok alkalmazkodni .
3 óra után egy pihenőnél megálltunk nyújtózkodni mivel az út hosszú volt  és beültünk egy gyors étterembe aztán vissza ültünk újabb 3 óra . ez idő alatt az eget sötét felhők kezdték elfedni és lassan az eső is szakadni kezdett, de nem bántam , sőt örültem is neki. A szememmel az esőcseppek versenyét figyeltem, amikor arra lettem figyelmes, hogy a kocsi leáll, ezért a szélvédőn kinéztem . Egy szép helyet pillantottam meg, amit még az eső képe sem tudott elrontani. Apa szavára hallgatva beszaladtam a nagy házba, ami most már az új otthonomat jelentette és megvártam, amíg becipeli a csomagjaimat. Ő már hetekkel korábban beköltözött, amint kijelentették nekem anyuval, hogy a kapcsolatuk tönkre ment , ezért a ház már berendezve állt előttem.
Kíváncsian néztem körbe, majd mikor felfedeztem a nappalit és az abból nyíló konyhát felmentem a lépcsőn és szétnéztem a folyosón is. Viszonylag hamar megtaláltam a saját szobámat, és felcipeltem a csomagjaimat. A laptoppot vettem ki elsőnek és beindítottam rajta a kedvenc zenémet, hogy lelkesítsen a pakolásba. Bár kétszer megálltam pihenőt tartani, de estére végeztem is, és elégedetten pillantottam körbe.  Bár azon meglepődtem, hogy amikor kinyitottam a szekrényt az mögött egy gardrób szoba rejlett és , hogy saját fürdőszobám is volt, de mindennek mégis örültem. Fáradtan húztam el a függgönyt , hogy megnézzem az elázott kertet, de meglepetésemre egy vizes fiút pillantottam meg nem is olyan távol, aki épp lovakat terelt befelé az istállóba.
-Nem azért, de van egy személy a kertünkbe , aki lovakat terel.- mentem le a nappaliban tévéző apához, aki boldogan nézett rám, hogy felkerestem a társaságát.
-Tudom. A lovak a miénk..itt eléggé kifizetődő a lovakkal való kereskedés és gondoltam én is bele vágok, meg eléggé megkedveltem őket. Hihetelten dolog megismerkedni egy lóval. A fiú pedig akit láttál a lovászfiú akit felbéreltem. A szomszédban lakik és Jake-nek hívják.
-Okés.-bólintottam és felálltam, de ő sóhajtott és visszahúzott maga melé.
-Beszélhetnénk?- nézett rám fáradtan. Én gondolkodva néztem rá, majd bólintottam. 
-Tudod, hogy szerettem az anyukádat, de sajnos elhidegültünk egymástól erről pedig nem tehet egyikünk sem. Te se hibáztass minket. Én szeretném, ha megint olyan jó lenne a kapcsolatunk mint régen és megint azt a vidám és elvarázsoló mosolyodat szeretném látni. Nem akarom, hogy ez miatt megromoljon a kapcsolatunk.
-Nem hibáztatlak egyikőtöket sem, csak rossz a helyzet. Három havonta láthatom, majd csak az anyukámat, a távolság és a munkája miatt. De ha ott maradok , akkor veled lesz ugyanez és egyikőtöket sem akarom elveszíteni. Az ottani barátaimról nem is beszélve-ráztam meg a fejem.
-Szerzel újakat.-simította meg a vállam, de megráztam a fejem.
-Tudod, hogy félek. Nem barátkozom könnyedén, mert nehezen engedek magamhoz közel valakit, mert naiv vagyok és túl könnyedén bízok meg bennük, de pont ez miatt és a sok csalódásnak köszönhetően túl távolságtartó lettem. -ráztam meg a vállam. Csak 16 éves vagyok és most kicsúszik a lábam alól a talaj. Elveszítem az anyukámat, a barátaimat és mindenemet , ami eddig megvolt, de persze, majd felállok, mint eddig is.-csak idő kell.- mosolyogtam rá hamiskásan és a könnyeimmel küszködve arcon pusziltam, majd egy forró teát csináltam magamnak és a bögrémmel felsétáltam a kuckómba. Alaposan bebugyulállam magam a takaróba és végignéztem az ablakból, ahogy az ismeretlen fiú belép a hátsó ajtónkon. Elképzeltem, hogy lemegyek és könnyedén összebarátkoznék vele, így már lenne egy személy akivel beszélgethetek, de mégsem tettem meg, helyette felemeltem a telefonomat és felhívtam anyát. A hangja varázsként hatott rám, de ez nem ugyanaz volt, mintha személyesen beszélnénk végül pedig felkészülve , hogy holnap teljesen új lány leszek az osztályban és környéken feküdtem le aludni, hogy kipihenhessem magam, mert mégis fontos az első benyomás , amit nem szeretnék karikás szemekkel ásítozva megtenni.