1.fejezet

Szeptember.2. Kedd

Reggel az édes álmomból , ahol még minden rendben volt a kedvenc zeném ébresztett. Lassan lekapcsoltam az ébresztő órám és rögtön kinyílt a szemem mikor megláttam a szememnek még új környezetet. Csiga lassúsággal kezdtem el készülődni és csak akkor gyorsítottam , amikor észrevettem, hogy a szobámban lévő óra , majdnem 7-et mutat. A kikészített ruhát magamra kaptam és a fog mosással plusz a hajammal szerencsére nem kellett bajlódnom már, csak a sminkemmel, de az is csak egy szempilla spirálból és egy szem ceruzából állt.
 Mikor végeztem felkaptam a táskát és lefelé robogtam a lépcsőn. Apa az asztalnál ült és egy újságot tartott az egyik kezében , míg a másikban egy csésze gőzölgő kávé volt.
-Jó reggelt!- köszöntem és  pillanatokon belül a táskába nyomtam az uzsonnának szánt pék sütit , majd kivettem a rekeszből egy doboz Nestea-t és azt is elraktam.
-Milyen szépek is a reggelek.- mosolyodott el apa látva a kapkodásom.
-Ne is mond.-fújtattam, majd kiekrűlve megkerestem a kulcsom és elköszönve(plusz még kértem tőle egy  "sok szerencsét "kívánást) becsuktam az ajtót, majd utána a kert kaput is.Bár nem mondhatnám, hogy túl halk voltam, így a pár méterrel előrébb járó fiatal hátizsákos srác hátrakapta a fejét és felém fordulva megállt. Minél inkább közeledtem , annál jobban észrevettem, hogy mosolyog és bár tudtam , hogy a számomra még ismeretlen szomszéd engem várt meg, mégis inkább a fejemet lehajtva mentem el mellette.
-Szia . Jack vagyok. A szomszéd. Hallottam, hogy tegnap költöztél be, szóval gondoltam bevárlak, ha már úgyis mögöttem jönnél. -kezdeményezett beszélgetést és az arcán végig barátságos mosoly ült.
-Szia.Bess.- néztem fel és egy gyors mosolyt varázsoltam az arcomra ez idő alatt pedig sikerült  az arcát alaposan az emlékébe zárnom. Bár nem mintha nehéz lenne megjegyezni, mert az egész megjelenése arra ösztönzi az embert szerintem, hogy rá figyeljen. A barna haja  oldalt kissé rövidebbre volt nyírva, bár nem annyira mint mostanában minden fiúnak. Az arca tökéletes volt , ahogy a mosolya is és ami abszolút vonzta a tekintetemet az a szikrázó sötétkék szeme.
-Tudom, hallottam már rólad.- von vállat, majd mikor az értetlen arcomat észre vette, rögtön folytatta is. -Mármint gondolom tudod, hogy az Ryannek dolgozom a lovaknál és egész héten hallottam rólad, szóval tudtam mikor jössz meg , de tegnap nem akartalak zavarni, gondolom fáradt voltál meg hasonlók. Viszont kíváncsi voltam már rád .Szóval örülök, hogy  elaludtam ma.
-Szeretsz beszélni.-nevettem fel mikor abbahagyta a  szó fosást ő pedig csak egy fél mosollyal nyugtázta az egészet. -Ami azt illeti én is késésben voltam, mert  reggelente lassú vagyok.-vontam vállat.-Na meg nem szívesen akartam bemenni, hogy új lány legyek. 
-Nem kell félned, nagyon rendesek.- nyugtatott rögtön meg.
-Remélem.-zártam le
-Nagyon félsz?-nevetett fel , minden bizonnyal azért mert látta az arcomon a rettegést.
-Őszintén szólva visszahúzódóbb vagyok és nem  igen tudok könnyen ismerkedni. -vallottam be és ismét rá néztem, hogy lássam mit szól ehhez.
-Igen , ezt észre vettem. Én akkor pont az ellentéted vagyok.
-Ezt már akkor tudtam,amikor egy teljesen vad idegen lányt bevártál és elkezdtél velem beszélgetni. illetve te beszéltél én meg helyeseltem. -húztam össze zavarodottan az utolsó mondatra a szemöldökömet.
-Szerettelek volna megismerni, jó?- nevetett fel édesen, mire nekem is el kellett mosolyognom, majd megállt az iskola előtt. A keze a zsebébe volt süllyesztve és a lábával elrúgott egy útba eső kavicsot.
-Te nem jössz?-mutattam hátra, mire nemlegesen megrázta a fejét.
-Megvárom a haveromat.-nézett az órájára.-Viszont bármi kell, keress. Jake Poulen, 11.B.
-Cserbenhagysz?- néztem rá kérdőn széles mosollyal, majd intettem neki , és magamban tisztáztam, hogy a valószínűleg egy évvel idősebb szomszédom nagyon is rendes..és helyes.
Az iskola ajtón belépve egy hatalmas csarnokot pillantottam meg. Az egyik felén a lépcső vezetett fel az emeletre, ahol a termek lehetnek, bár ha jobban megnézem a szemközti büfé mellett van egy kis folyosó ahol újabb terek nyílnak és a másik felén, pedig egy szélesebb folyosó a menzára és torna terembe vezet. Rögtön a lépcső felé mentem és a zsebemből előszedtem a papír fecnit, ahol a terem számom volt. 104.-olvastam le és segítséget kérve beléptem az új osztályomba. A terembe elég nagy hangzavar volt . Hátul a sarokban az úgymond menő fiuk ültek, amit rögtön a kinézetükről meg tudtam állapítani, majd mellettük a nevető és minden bizonnyal menő lány csapat. Elől volt aki csak a padban ült és telefonoz ott , vagy épp leckét írtak, illetőleg az adott anyagot nézték át, míg egy másik padon fiuk és lányok vegyesen beszélgettek jó kedvűen. A többség az érkezésemre felém kapta  fejét, mire kinyögtem egy bizonytalan és halk helót és a kezemmel integettem is, de felesleges volt, mert senki nem köszönt vissza , csak csinálták tovább , amit az előtt, hogy megjelentem volna. A szememet végig futtattam szabad helyet keresve és apró mosolyt nyeltem le, amikor megláttam, hogy az ablak melletti padban egy csinos kinézetű , kedves arcú lány integet nekem és mellette lévő helyre mutogat.
-Heló.-köszönt széles mosollyal. -Katerin vagyok.
-Bess.- nyújtottam kezet és leültem mellé. -Barátságos osztály?- néztem körbe, majd rá pillantottam válaszra várva. Ő egy kicsit ingatta a fejét, majd megszólalt a csilingelő hangján.
-Az inkább attól függ , hogy milyen barátaid vannak.  -mosolygott rám.
-Szóval nem igazán jók az esélyeim. -töprengtem szomorúan, majd rá pillantottam.-Te hova tartozol? Mármint kikkel szoktál lenni? -magyaráztam meg az értetlen tekintete után.
-Ja, hogy úgy.-bólintott.-Velük.-mutatott mögém, az előbb menőnek titulált lányokra. -Most a szülinapi bulimat rendezik és így nem lehetek ebben a szünetben ott, mert szigorúan meglepi.-nevetett fel, majd a csengő véget vetett a beszélgetésünknek és bejött az irodalom tanár, aki történetesen az osztály főnökünk.
-Bess Kolins ide ért már?- nézett körbe a teremben a jelentés után, mire feltettem a kezem, jelezve, hogy itt vagyok.
-Üdvözöllek, remélem hamar sikerül beilleszkedned.- mosolygott , majd a táblához fordulva elkezdte írni a tananyagot én pedig rámosolyogtam azokra akiknek csak most tűnt fel,hogy van egy új osztály társuk, de ők semmi hasonlóra nem méltattak, inkább csak összesutyorogtak és elővették a füzetet. A szünetben Egyedül maradtam, mert ahogy Katerina mondta is, csak az előző óra előtt nem lehetett a többiekkel, mostanra már ő is ott ült a lányok között. Bár a 10 perc elég lassan telt le, majd a földrajz után követtem a többieket tesire, ahol persze röplabdát játszottunk és csak engem találtak fejbe.
A lehető leggyorsabban visszaöltöztem a ruháimba,majd mentem a többi lány után, mert nem tudtam hogy hol leszünk. A második emeleten a legutolsó terem felé haladtak, amikor kiszúrtam valakit, pontosabban Jake-t a haverjai között.  Ő felém intett és bár előttem az összes lány emelte fel a kezét, majd mikor a fejével felém biccentett, amolyan mizus stílusban , rögtön hátra fordultak. Én széttártam a karomat, majd megvontam a végén a vállamat, mire odahívott.
-Sziasztok.- köszöntem a fiuk pedig kedvesebben fogadtak mint az osztályom, rögtön közéjük engedtek.
-Fogjam a táskád?- kérdezte meg rögtön az egyik srác, akinek nem emlékeztem a nevére.
-Ne kezd ki vele, jó?- nevetett fel Jake, majd barátságosan rám pillantott.
-Te meg össze ne gyere vele. Neki csak hétvégére vannak barát női. Sőt egy hétnél nem is volt hosszabb kapcsolata. -figyelmezte tett, majd megkérdezte, hogy milyen az osztályom én pedig rávágtam , hogy jó fejek, csak nehezen fogadnak be új embert.
-Én befogadlak. Sőt ha akarsz sírhatsz is a vállamon.- ajánlotta fel megint a fiú, akinek már megtudtam a nevét, Max.
-Észben tartom az ajánlatod.-bólogattam mosolyogva, majd elköszöntem és bementem a termemben, ahol ezek után egészem más helyzet fogadott.
a lányok hátra ívtak magukhoz.
-Figyi csak, tudod a szüleim ma este nem lesnek otthon és egy hatalmas bulit rendezek. Arra gondoltunk, hogy te is eljöhetnél.- csavargatta a haját a szőke lány, akit eddig midnig a középpontban láttam.
-Átgondolom.-varázsoltam az arcomra egy erőltetett mosolyt és leültem a helyemre , mert ebben az osztáyban nem igen láttak szíesen az emberek többsége, így kissé egyedül volt.a fejemben átfutottam az esti buli ötletét, de a válaszban biztos voltam. Nem hisze az ő jóhiseműségükben, hogy tényleg az én társaságom érdekelné csak őket és nem inkbb az akivel Jake beszélt.
Az óra után még túl kellett élnem egy bioszt, ami borzalmas volt , majd sikeresen fél óra sétálás után haza értem és fáradtan dőltem az ágyra. Bár a pihenésem csak 10 percig tartott , mert gondos apukám van, aki figyelmeztetett, hogy tanulnom is kelllene. Már az utolsó mondatokat írtam a füzetbe és végre pihenhttem volna , amikor egy kopogás szakított félbe. Kíváncsian felpillantottam és Jack mosolygó arcát láttam meg, amint az ajtófélfának dőlve néz rám. A kezét még mindig  a fa ajtó keretén tartotta, de csak egy rövid ideig.
-Szia.-mosolyogtam és beletúrtam a hajamba, remélve, hogy ezzel kicsit rendbe tudom hozzni.
-Hello. Te nem készülődsz?vonta fel a szemöldökét, majd mellém üllt.
-Ugyan mire?
-Hallottam, hogy meghívtak a bulira.Vagy nem így van?-kérdezte és a szeméből valódi kíváncsiság sugárzott.
-Ja, hogy arról beszélsz.-nevettem el magam , bár magam sem tudom, hogy miért.-Nem, nem igen gondoltam, hogy elmegyek. Téged is meghívtak?
-Még szép. Általában midnen bulira meghívnak és hála a barátoknak kötelező mindeggyiken megjelennem, de a legtöbbször, amelyiken nem érzem jól magam kilógok.-vonta meg a vállát. -Kár, hogy nem jösz. Szíesebben élveztem volna az egész partyt a társaságodba.-mosolyodott el szélesen.
-Majd talán legközelebb.-viszonoztam a széles mosolyát és bár egy pilanatra elgodnolkoddtam rajta, hogy milyen lenne, ha elmennék. Talán magányosan ülnék a székben egy kis pohárkával a kezemben és nézném a társaságot, mert velem senki nem akar beszélni, de az is lehet ,hogy végig Jackkel és az ő társaságával lenék és jól érezném magam.
-Naa.-húzta el a szó utolsó betűjét és látsólag kicsit meglepődött az előző válaszomon.- Nem lehetne előbbre hozzni? Tudod bemutatálak pár embernek meg ilyenek.-vakarta meg  a tarkóját és ha nem tudnám, hogy ő általánosságba egy menő srác, aki nem melékesen laza , kedves és követlen, azt hiném zavarban van.
-Hát a buli fél óra múlva kezdődik.-pillantottam fel az órára.
-Tökéletes, legalább stílusosan késünk egy kicsit. Lent megvárlak, addig én is hazaugrok, mert nem hiszem, hogy a ló szagú melós ruháért oda lennének az emberek.-mutatott magára és meg sem várva, hogy tiltakozhassak kirobogott a szobámból . Hát ebből se lesz pihenés. Ki mondta, hogy tervez előre?-gondoltam magamban halvány mosollyal és a szekrényem elé állva ruha után kezdtem kutakodni, miközben próbáltam meggyőzni magam, hogy jó ötlet lesz az egész.